Már jó rég óta tervezzük, hogy egyszer majd kellene fényképezni a két nőmről egyszerre, közös képeket, ahol egyértelművé válik a szépségük mellett a hasonlóságuk, és kedvességük, szeretetük.
Nagyon jól sikerült a fényképezés. Én is nagyon élveztem, és ők is.
Nekik terápiás jelleggel is jól jött, mert -ha nem is volt rossz a viszonyuk- ettől a fotózástól még közelebb kerültek egymáshoz.
Mert fontos, hogy egy kamaszodó lányka érezze az anyukája szerelmét.
De ugyanennyire fontos az anyukának a visszajelzés is.
Én pedig csak csodáltam őket. Néha könnyeztem, és imádtam minden pillanatát.
A kép válogatás közben világítottam az örömtől és boldogságtól.
Nagyon sok képet tartottam meg, és még sokáig fogok dolgozgatni rajtuk, hogy minél több legyen.
Itt csak az elsőket látni. A kedvenceket.
Ilyen fotózást mindenkinek kellene csinálnia a gyerekeivel szerintem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése