Herceg Esterhazy Antal és Svetlana esküvője...

Már évek óta ápolunk közeli, és lassan barátinak mondható viszonyt Esterhazy Antallal és párjával, Svetalánval.
 Üzleti kapcsolatnak indult, de olyan sugárzó, kedves emberek, olyan eleganciát és természetességet sugároznak, ami lenyűgözött bennünket, és valamiért ők is megkedveltek minket.
 Gyakran járunk Fertődön náluk mikuláskor, amikor a herceg úr a Mikulás, vagy nyáron a hangversenyek idején, és akkor, amikor abban az irányban vagyunk, nyári programok vagy más események kapcsán.
 Az ékszereken kívül amiket nekik készítettünk, vagy javítottunk, restauráltunk, volt már fotózásom a kertjükben, filmeztünk és fotóztunk a kastélyban, készítettünk róluk is jó pár képet, segítettünk történelmi jelentőségű kiadványokban vagy hagyatékokkal kapcsolatosan fotóban is, ékszerben is.
 Legnagyobb büszkeségem, hogy az évszázados festmények közt az én fotóm is ott lóg róluk a szalon falán 2m-es méretben, vászonra nyomva.
 Nagyon megtisztelő volt az is, hogy most, hogy összeházasodtak, részesei lehettünk az eseménynek, azok közt a maroknyi barát és családtag közt, akikkel megosztották ezt a bensőséges eseményt.
 Örömmel fotóztam végig az esküvőjüket kéretlenül is. Büszke vagyok, hogy egy kicsit benne lehet a kezünk nyoma a hazai történelemben, és a képeim talán megmaradnak majd az utókornak is.
 A kastély eszményi helyszínt biztosított. A frissen felújított termek, tükrök, ornamentikák, nemesi, barokk, gazdag, részletgazdag, izgalmas finomságok egy fotós szemnek igazi csemege. Háttérnek is csodás, de önmagában is szuper.
 Nem akarom a sok fotóval elontani a világhálót, így csak pár személyes vonatkozású képet, szép részletet osztok meg.

Repce...

Nem nagyon akart tavasz lenni, a rossz idő majdnem nyárig tartott. Talán csak egy hét volt, amikor szép idő lett, május elején. Na, mi éppen ekkor mentünk ki a sárga tengerre fotózgatni.






Téli csatangolások...

  Ezen a télen megfagyasztottam az asszonyt egy pár jó képért cserébe.

 Elég kapkodva készültek emiatt a fotók. Biztosan lehetnének kiforrottabbak is.





Katával kimentünk a tavaszi virágok közé







Elismert fotó !

Juhú, 500px-en popular főoldalra kerültem (ilyen még nem volt).


A képről: 

Greetigns From Provance ! Kislányom örömmel vett részt ebben a projectben. Friss, most válogatom a mai képeket.

Kedvesem... (a kedvenc modellem)

Az én kedvesem egy olyan lány, akit
farkasok neveltek és
táncolt egy délibábbal,
 majd elillant csendesen
az én kedvesem.
Ő az én kedvesem.
 Az én kedvesem egy olyan lány, akit
átölel hét kontinens,
csobban szép tengerekben
 s táncot lejt fent felhők közt
a kedvesem.
Ő az én kedvesem.
 Mert nekem nincs most más,
csak a kedvesem, az én kedvesem.
Ő bárhol jár,
az úgy jó nekem, az úgy jó nekem.
Mert mindig rám talál
az én kedvesem, az én kedvesem.
Úgy dúdolnám:
ez így jó nekem, ez így jó nekem
ez a dal.
 Az én kedvesem egy olyan lány, akit
hóbortos álmok tépnek,
kócos haját reggelente szelek fonják,
ettől más a kedvesem.
Ő az én kedvesem.
 
Az én kedvesem a végtelennel
ujjat húz és sosem retteg,
rozmaringból készít hintót,
 tücskök húzzák.
Így nyugtat meg csendesen.
Ő az én kedvesem.
 Mert nekem nincs most más,
csak a kedvesem, az én kedvesem.
Ő bárhol jár,
az úgy jó nekem, az úgy jó nekem.
Mert mindig rám talál
az én kedvesem, az én kedvesem.
Úgy dúdolnám:
ez így jó nekem, ez így jó nekem
ez a dal.
 
 Nincs most más, csak a kedvesem,
az én kedvesem.
Ő bárhol jár,
az úgy jó nekem, az úgy jó nekem.
  
Mert mindig rám talál
az én kedvesem, az én kedvesem.
Úgy dúdolnám:
ez így jó nekem, ez így jó nekem
ez a dal.

ByeAlex

Pirózás

A hintőporos story alkalmával még a szomszéd szobában is lepett mindent a finom por, így elhatároztam, hogy a tüzes viccelődést nem a saját műtermemben fogom megoldani.
 Kellett is a nagyobb légtér, mert egy laza likopódiumos láng kör olyan mértékben füstölte be a zárt helyiség nagy belmagasságát, hogy egy hatalmas szél géppel kellett szellőztetni. De ez hagyján, mert a tüzezés önmagában is egy csomó extra dolgot feltételezett.
 Katánk ismét a tökéletes modell szerepében adott volt szerencsére. Ami szokatlan volt, az a tűz jelenléte. Ehhez pedig Haáb Róbert (Tzupi) adta szakértelmét. Több, mint tíz éves tűzzsonglőr tapasztalatával, pirotechnikai és zsonglőr eszközök gyártói hátterével elhalmozott minket. Azt hiszem, ő volt a tökéletes segítő, mert ha nincs, akkor csak ügyetlenkedünk.
 Tzupi láng karikát, fáklyákat, tűz legyezőt, kompresszoros dupla lángszórót, lángoló kardot, és számomra egyszerűen le nem írható tárgyakat alkotott az eseményre. Egyik brutálisabb összhatást eredményezett, mint a másik, mi meg csak sóhajtoztunk.
 Próbáltam mindezt megfelelő expozícióval, kivágással, pillanatban, szögben, élességgel, stb. megörökíteni. Kicsit mintha torpedót játszanék. B2 ? Nem talált... te jössz... Szóval nem volt ez olyan egyszerű. Az alábbi láng kör a 8. fotón lett jó, ahol teljesen karika, mindenhol benne van a képben, éles, nem mosódik be, nem ég ki, stb. Ha beleszámoljuk azt a 10 percet, ami az eszköz újra töltéséhez kell, plusz minden próbálkozásnál a padló vizezést, állítgatást, stb., akkor ez az akció önmagában 2-3 órát vett el a drága időnkből, amibe mindent bele szerettünk volna zsúfolni...
 Volt aztán lángfúvás, ugrások, pózolások, vakus és lángos megvilágítások, bohóckodtunk minden módon. Akkor azt hittem, hogy mindezt a semmiért, mert a végére egy kicsit úgy éreztem, hogy semmi nem sikerült úgy, ahogyan szerettem volna.
Mostanra viszont elkészítettem már 3 olyan képet a tűzzel és lángokkal, ami olyan ütős lett, hogy nem merem megmutatni senkinek sem a kiállítás megnyitójáig. Brutális. hihetetlen. Minden este hazajövök, és csak csodálkozom rájuk. Szóval nagyon megérte. Csak azt a képenkénti 4 napot nem, amit rááldoztam. És még van egy csomó, amit csak szeretnék... Majd. Szépen, sorban.