A hintőporos story alkalmával még a szomszéd szobában is lepett mindent a finom por, így elhatároztam, hogy a tüzes viccelődést nem a saját műtermemben fogom megoldani.
Kellett is a nagyobb légtér, mert egy laza likopódiumos láng kör olyan mértékben füstölte be a zárt helyiség nagy belmagasságát, hogy egy hatalmas szél géppel kellett szellőztetni. De ez hagyján, mert a tüzezés önmagában is egy csomó extra dolgot feltételezett.
Katánk ismét a tökéletes modell szerepében adott volt szerencsére. Ami szokatlan volt, az a tűz jelenléte. Ehhez pedig Haáb Róbert (Tzupi) adta szakértelmét. Több, mint tíz éves tűzzsonglőr tapasztalatával, pirotechnikai és zsonglőr eszközök gyártói hátterével elhalmozott minket. Azt hiszem, ő volt a tökéletes segítő, mert ha nincs, akkor csak ügyetlenkedünk.
Tzupi láng karikát, fáklyákat, tűz legyezőt, kompresszoros dupla lángszórót, lángoló kardot, és számomra egyszerűen le nem írható tárgyakat alkotott az eseményre. Egyik brutálisabb összhatást eredményezett, mint a másik, mi meg csak sóhajtoztunk.
Próbáltam mindezt megfelelő expozícióval, kivágással, pillanatban, szögben, élességgel, stb. megörökíteni. Kicsit mintha torpedót játszanék. B2 ? Nem talált... te jössz... Szóval nem volt ez olyan egyszerű. Az alábbi láng kör a 8. fotón lett jó, ahol teljesen karika, mindenhol benne van a képben, éles, nem mosódik be, nem ég ki, stb. Ha beleszámoljuk azt a 10 percet, ami az eszköz újra töltéséhez kell, plusz minden próbálkozásnál a padló vizezést, állítgatást, stb., akkor ez az akció önmagában 2-3 órát vett el a drága időnkből, amibe mindent bele szerettünk volna zsúfolni...
Volt aztán lángfúvás, ugrások, pózolások, vakus és lángos megvilágítások, bohóckodtunk minden módon. Akkor azt hittem, hogy mindezt a semmiért, mert a végére egy kicsit úgy éreztem, hogy semmi nem sikerült úgy, ahogyan szerettem volna.
Mostanra viszont elkészítettem már 3 olyan képet a tűzzel és lángokkal, ami olyan ütős lett, hogy nem merem megmutatni senkinek sem a kiállítás megnyitójáig. Brutális. hihetetlen. Minden este hazajövök, és csak csodálkozom rájuk. Szóval nagyon megérte. Csak azt a képenkénti 4 napot nem, amit rááldoztam. És még van egy csomó, amit csak szeretnék... Majd. Szépen, sorban.
